I.
– Lemez? Mennyi?
– Elnézést, uram, a hölgy éppen fizet.
– Mennyi egy lemez?
– A hátoldalán van az árcímke.
– Többi? Mennyi?
– Mindegyiknek más az ára, ha megnézi, de így látatlanban nehéz, körülbelül hatszázötvenezer terméket tartunk számon.
– Ez? Mennyi?

II.

– Amerika együttestől nincs India album. Nem létezik ilyen lemez. Nem gyártanak ilyen lemezt. Nincs ilyen album. Nem tudunk magának egy éjszaka alatt legyártani egyet, ne tessék haragudni. Nem rendelhető. Nincs se Amerikától India, vagy Indiától Amerika. Nem haragszom, csak nincs ilyen. De hölgyem, most mondom. Nem, nem tudunk szerezni se Amerikát, se Indiát, nincs ilyen, se együttes, se album lemezen. Nem, én nem haragszom. Hiába tetszik bejönni honlap, nincs ilyen, nem rendelhető. Kérem, viszonthallásra.

III.

– Szervusz édes, drága Tamáskám! Hát, még vagytok? Éltek? Hála istennek, na. Egyszerre hat fő? Hányadik vagyok, Tomikám, hát csak azért, hát, hogy érted, jól van, akkor pont, nem kell a maszk jól is van, vagy kell? Jól van, figyelj már édes egyetlen Tamásom, ismerjük egymást harmincöt éve, ha nem több. Figyeljél, Tomikám. Kormorán kellene, azt keresem. De már vagy tíz éve, hátha van, tudod, bejövök párszor. Nem, mindennap azért nem. Zavarok? Azért, Tamáskám, ne ijesztgess. Kormorán. Persze, tudom. Kormorán, az a gödöllői koncerted van? Tudod, hogy régóta keresem. Harmincöt éve, hát, azért nem, de régóta Tamáskám, figyelj ide. Az se baj, ha nem bakeliten. Lehet DVD-n is, ha lenne, nézd már meg Tomikám. Az se baj, ha nem DVD-n, csak kazettán, vagy mi ez CD-n. De kazettán is jó lenne, de inkább CD-n. Vagy más formátumban, ha van. De DVD-n, CD-n vagy kazettán lenne a legjobb. Vagy amin van. Nincs? Nincsen? Keress már rá. Csak ez még úgy hiányzik, kellene nagyon, aztán ide figyelj, már nincs több, nem nyaggatlak folyton.

IV.

– Mit hozott? Ezeket nem veszem meg, de köszönjük. Jugoszláv, indiai kiadványokat annyira nem. Kislemezeket amúgy sem, magyar lemezekből is sok van. Még eladna? Lássuk. Ja, hogy otthon van. Akkor tessék behozni. De milye van, csak, hogy ne potyára hozza.
– Lemezeim.
– De milyen lemez?
– Sok. Sok lemez.
– De milyen előadók?
– Záray-Vámosi, Korda Gyuri is van, sok lemezem van.
– Köszönjük szépen.
– Sok van. Hogyhogy nem? Miért nem, mindegyik jó állapotú.  
– Köszönjük.

V.

– Halló, báttya figyeljél', nem akarják megvenni ebbe a nyüves boltba. Itt állok előttük, azt mondják egyik sem. Igen, itt állok előttük. Nem, mert magyar, meg jugoszláv mit tudom én. Hallottál ilyet? Hogy ebből sok van, most idehoztam, meg otthon is. Nem tudom, mit csinálok, nem akarják megvenni. Ez az, másnak meg láttam, hogy veszik. Főnök, biztos nem kell? Biztos nem veszi?  

– Csekk, levélfeladás első emelet. Maga mit akar? Jöjjön már közelebb, mert nem értem. Hogyhogy nem jöhet közelebb? Azért a távolságot tartsa. Levél, akkor első emelet. Jobbra, ott a mögött az ősz úr mögött, aki amellett a furcsa, alacsony nő mellett áll, maga utánuk következik. Többen nem, most még ne jöjjenek, maga is várjon. Leülök már. Na, leülök. Nem ülök le. Igen? Csekkbefizetés első emelet, balra. Húzza ki magát. Húzza ki a hátát, hogy várakozik? Maga fiatal, miért ilyen görnyedt? Így, na, máris jobb. Tartsa így. Így máris jó. Mi van magukkal, fiatalokkal? Most komolyan. Az a boríték mi? Fontos az? Mindegy, nem érek most rá, igen? Csomagfeladás balra. Maga meg hova megy maszk nélkül? Jöjjön ki. Menjen vissza. Oda álljon. Na, maga is vegyen példát. Hátat egyenesen. Most mindenki tornagyakorlat, egy kettő. Marika is öt fekvőtámasz. Ne hagyja ki az utolsó kettőt, mint tegnap! Hogyhogy nem megy? Kapaszkodjon a kiskocsijába. Úgy. Vegyen sorsjegyet! Azt mondtam, vegyen sorsjegyet! Hogyhogy nem kell! El kell, hogy fogyjon. Megmaradt az a háromezer forintos kaparós karácsonyfa. Nem baj, ha lejárt, jó lesz dísznek is, vegye meg! Hátat ki! Miért mindenki ilyen görnyedt? Mi van magukkal emberek, nem bírják a strapát? Miből faragták magukat, mi? Veled is Marika, pedig téged ismerlek. Mi az, hogy egy se megy? Na, jó keljél fel. Nem, keljél fel. Nincs több fekvőtámasz. Gyere be holnap. Akkor be tudod fizetni a csekkedet, Marika. Holnap délelőtt még megpróbálod, ha nem megy, akkor majd megengedem, hogy befizesd. Ismerjük egymást régről, persze. Emlékszem, igen. Szép idők voltak. Megint görnyedsz. Hátat ki! Indulás haza! Haladjon az a sor!

Hat óra negyven perckor elfoglaltam a helyem. Egyre jobban kinyújtózkodtam. Egy idő után elégedetten néztem végig saját birodalmamon, idővel már más területekre sem voltam féltékeny. Az arcomat el-eltakarva, nagyokat ásítoztam, amikor három mihaszna kölyök került elém, mindez még az uralkodásom elején. Nem tudtam elküldeni őket, és csak úgy ugráltak a trónomon. Dezső király trónján! Egyre többen érkeztek, de már kevésbé aggódtam. A saját helyem biztosítva, kényelmesen ülök, élvezettel nézem a nyomorgó tömeget. Nem nyavalyognak, némán néznek maguk elé, így van ez a többi királyságban is. Ez a három semmirekellő meg kivételes helyzetben van, amiért a trónon csimpaszkodhat. Nem úgy, mint a nem messze álló pórnép, akik a helyzetükbe régen beletörődve néznek maguk elé hosszasan.

─ Cinkota végállomás, a vonat műszaki okok miatt nem közlekedik tovább, Cinkotáról a mellettünk álló másik szerelvénnyel utazhatnak tovább.

Pár lépésbe telik, de elszorul a szívem. Lecsúszok. Leülnek a helyemre. Dezső király ülésére! Lerobbant a régi világ, elfoglalják a helyeket, és az újban már nem jut rám vezető szerep.

─ Na, mi van? Ennyi volt? Egy krumpli? Persze legyek optimista, mi? Meg izmos, edzett. Nemhogy te lennél az. Legalább megsóztad… Kezd elegem lenni. Gondolod attól, hogy rákentél valami kis leheletnyi vajat, attól jobb kedvem lesz? Miért lenne? Mindegy, legalább felszívódik az a vitamin abból a reggeli sárgarépából. Mert, hát az is nagyon jó volt! Hát, köszönöm szépen… Egyél akkor kenyér nélkül tojást, vagy valami legalább, nem? Te tudod, mi a jó neked. Bezzeg régen. Régen minden másképp jött. Az a rengeteg olasz kaja. És az egészből mi maradt? Paradicsom magába. Ez igen. Régen volt mivel megbirkózni. Hálálkodott is mindig a vékonybél, mindig azt mondta: „Jenő, én neked nagyon hálás vagyok.” Senki nem hív már Gyomornak, pedig szép ősi név. Hiába tetszett, a többiek elneveztek, amiért J alakú vagyok. Jól szórakozunk itt bent. Mai napig jól dolgozom, de mostanában nincs semmi kihívás. Hát, nem hiányzik a marhasült? A pörkölt? Vagy az a sok olasz étel, amit úgy szeretsz, én megemésztem neked szívesen, kinek jó ez? Hát nem bízol bennem? Különben meg miért én könyörgök? Te próbálsz meg becsapni mindennap azzal a négy liter vízzel. Végül mi marad? Korgok tovább.

I.

– Most már kinyithatna.

– Szervusz, Marika. Jól nekifogott.

– Elázik a kanárim.

– A micsodád, Marikám? 

– Kint hagytam a madaram. Csak úgy volt, hogy ide átszaladok.

– Igen, jól nekifogott. Ki tudja, ezeket a felhőket is milyen országból küldték ránk.

– Igen. Most már nyithatna.

II.

– Jó napot.

– Jó napot. Sonkát szeretnék.

– Van nagyon jó baromfisonkám, meg csirkemell sonkám.

– Nem, én sonkát szeretnék.

– Hát, az nincs. Nagyon jó ez a csirkemell sonka is…

– Nem, én sertéssonkát…

– Hát, na. Igen. Nagyon jó ez a csirkemell sonka is, vagy van ez a baromfisonka…

III.

– Én nekem ne azt adjad, olyat adjál kettőt a’, abból a kakaósból.

– Csak lekvárost tudok adni, kakaós szerintem soha nem is volt.

– Hát, azt mondom, abból adjál kettőt a’.

IV.

– De menjek?

– Szerintem ne menjél.

– Nem látod, állnak a hidegpultnál? Menjek?

– Nem látom innen.

– Kellek? Menjek?

– Én itt állok már, miért nem jöttél? Pénteki kenyeremet akkor felírtad ugye, meg szombatra is írjál fel egyet, de ne olyat, másikat, most jó lesz az is, meg a tejfölt is írjad fel, és akkor majd felírunk még mindent jövőhétre is. 

V.

– Zsemle nincsen? Innen a bányától vagyok, aztán vinnék a srácoknak, ha már kenyér nincs.

– Nincs már ilyenkor.

– Csak reggel? Elveszek már egy kosarat, aztán meg látom, mi van itt.  Jaj, bocs, hogy belerúgtam a kosaradba, tikkasztó ez a hőség… na. Látom te vitted el a zsemléket.

– Hát, lebuktam.

– Csak most látom a kosaradba azt a hármat.

– Párbajozhatunk érte.

– Most nem állom a kihívást, de még találkozunk!

– Majd holnap reggel esetleg lesz minden, egyikük se aggódjon. 

– Reggel már nem jövök, vezetőségtől vagyok látogatáson ide a bányához. De akkor mit lehet itt kapni?

Elképesztők azok a versenyek, a nagy összenézések, amikor a bajnokság válogatottjai egymásra találnak. Végletekig kitartó szempárok, zavarba ejtő tekintetek között zajlik egy ilyen. A szemközti ülésekről én sosem a barátságos mérkőzésekbe keveredek, csak a kínos, feszült pillanatok jutnak. Viszont mégis, hiába voltam sokáig veretlen összenéző bajnok, erről nem nagyon van kinek eldicsekedni. Ki lenne az, aki egyszer is vállon veregetne, egy jó szót is szólna hozzám „na, fiam, ez már igencsak valami! Csak így tovább!”, mindezt, amiért kiálltam egy erős, támadó tekintetet. De vannak profik. Veteránok, akik elől nem lehet az ellenkező irányba nézni.  Vesztésre állok. Én is tudtam, ő is, hogy egyszerre néztünk egymásra, fel sem merült, hogy egyik a másikat már korábban esetleg nézte. Itt ragadtunk. Én, aki már számtalan ilyet végig csinált… és sosem veszített! Erre tessék. Máskor is iszonyú volt, de egy hirtelen, nagyobb szívdobbanás, és új erőre kaptam. De hát, ezt a tekintetet nem lehet állni. Nagyon látszik, hogy győzni akar.  Már a megállómat is képes lennék feladni, csak, hogy veretlen bajnok legyek.