─ Na, mi van? Ennyi volt? Egy krumpli? Persze legyek optimista, mi? Meg izmos, edzett. Nemhogy te lennél az. Legalább megsóztad… Kezd elegem lenni. Gondolod attól, hogy rákentél valami kis leheletnyi vajat, attól jobb kedvem lesz? Miért lenne? Mindegy, legalább felszívódik az a vitamin abból a reggeli sárgarépából. Mert, hát az is nagyon jó volt! Hát, köszönöm szépen… Egyél akkor kenyér nélkül tojást, vagy valami legalább, nem? Te tudod, mi a jó neked. Bezzeg régen. Régen minden másképp jött. Az a rengeteg olasz kaja. És az egészből mi maradt? Paradicsom magába. Ez igen. Régen volt mivel megbirkózni. Hálálkodott is mindig a vékonybél, mindig azt mondta: „Jenő, én neked nagyon hálás vagyok.” Senki nem hív már Gyomornak, pedig szép ősi név. Hiába tetszett, a többiek elneveztek, amiért J alakú vagyok. Jól szórakozunk itt bent. Mai napig jól dolgozom, de mostanában nincs semmi kihívás. Hát, nem hiányzik a marhasült? A pörkölt? Vagy az a sok olasz étel, amit úgy szeretsz, én megemésztem neked szívesen, kinek jó ez? Hát nem bízol bennem? Különben meg miért én könyörgök? Te próbálsz meg becsapni mindennap azzal a négy liter vízzel. Végül mi marad? Korgok tovább.