I.
– Most már kinyithatna.
– Szervusz, Marika. Jól nekifogott.
– Elázik a kanárim.
– A micsodád, Marikám?
– Kint hagytam a madaram. Csak úgy volt, hogy ide átszaladok.
– Igen, jól nekifogott. Ki tudja, ezeket a felhőket is milyen országból küldték ránk.
– Igen. Most már nyithatna.
II.
– Jó napot.
– Jó napot. Sonkát szeretnék.
– Van nagyon jó baromfisonkám, meg csirkemell sonkám.
– Nem, én sonkát szeretnék.
– Hát, az nincs. Nagyon jó ez a csirkemell sonka is…
– Nem, én sertéssonkát…
– Hát, na. Igen. Nagyon jó ez a csirkemell sonka is, vagy van ez a baromfisonka…
III.
– Én nekem ne azt adjad, olyat adjál kettőt a’, abból a kakaósból.
– Csak lekvárost tudok adni, kakaós szerintem soha nem is volt.
– Hát, azt mondom, abból adjál kettőt a’.
IV.
– De menjek?
– Szerintem ne menjél.
– Nem látod, állnak a hidegpultnál? Menjek?
– Nem látom innen.
– Kellek? Menjek?
– Én itt állok már, miért nem jöttél? Pénteki kenyeremet akkor felírtad ugye, meg szombatra is írjál fel egyet, de ne olyat, másikat, most jó lesz az is, meg a tejfölt is írjad fel, és akkor majd felírunk még mindent jövőhétre is.
V.
– Zsemle nincsen? Innen a bányától vagyok, aztán vinnék a srácoknak, ha már kenyér nincs.
– Nincs már ilyenkor.
– Csak reggel? Elveszek már egy kosarat, aztán meg látom, mi van itt. Jaj, bocs, hogy belerúgtam a kosaradba, tikkasztó ez a hőség… na. Látom te vitted el a zsemléket.
– Hát, lebuktam.
– Csak most látom a kosaradba azt a hármat.
– Párbajozhatunk érte.
– Most nem állom a kihívást, de még találkozunk!
– Majd holnap reggel esetleg lesz minden, egyikük se aggódjon.
– Reggel már nem jövök, vezetőségtől vagyok látogatáson ide a bányához. De akkor mit lehet itt kapni?
